Panyola

A képeket megtekinthetik a galériában nagyban.

Panyola területe a honfoglalást megelőző időben is lakott hely lehetett. A halászó-vadászó, később földművelő-állattenyésztő ember számára a terület jó lehetőségeket biztosított, amit a honfoglalók is kihasználtak.A település néveredete bizonytalan. Nem valószínű, hogy az első birtokosairól kapta a nevét. Első okleveles említése 1247-ből való. Nevét írják Ponula, Kisponula(1379), Ponyala, Panyola(1382) és Panyla alakban. Panyola és környéke természeti adottságai már az őskortól jó lehetőséget biztosítottak az emberi települések kialakításához. A síkságból kiemelkedő tereprészeken jó szálláshelyet találtak az erre vándorló népek is. Az ellenség támadásairól a ma is élő folyók, az időszakosan megtelt holt patakmedrek (halvány) és mocsarak is védték őket. Ezek nyomai ma is megtalálhatók. Panyola a Szatmári-síkságon, a Tisza-Szamos-közben, közvetlenül a Szamos folyó jobb partján, a torkolattól kb. 12 km-re délre fekvő település. A község mellett folyik a Túr szabályozott vízhozammal és 3 km-re északra a Tisza. E három folyó felszínalakító munkája eredményeként alakult ki az egyhangúnak egyáltalán nem nevezhető táj.